Mátételke

Mátételke Bácsalmástól észak-nyugatra 9 km távolságra, Bajától 28km-re, az 55-ös számú főközlekedési úttól 2.5 km-re fekszik.

 Korábbi neve Matheovics volt, 1904-től nevezik hivatalosan Mátételkének. Első okleveles említése 1651-ben kelt, e szerint Bornemisza polgár Pál végrendeleteiben leányaira hagyományozta Matheovics pusztát. 1662-ben I. Lipót Vattay Pálnak adományozta, majd a bajai Czobor uradalomhoz tartozott. Többszöri tulajdonosváltás után 1744-től Csejtey Pál alispán és Latkoczi Milyhály vármegyei ügyész bérelték, majd egy részre 1747-ben Piukovics János bitrokába került. 1749-ben a Csejteyek a puszta keleti felét eladták a Piukovics családnak, akik 1779-ben kapták meg a donációt.

Matheovics puszta keleti része 1776-ig, a tataházi plébánia felállításáig hivatalosan Almásleány-egyháza volt. Lakosai nagyobb részt Horvátországból települt római katolikus dalmátok voltak, akik rövid idő alatt megtanulták a magyar nyelvet. Akik nem tanultak meg magyarul, azok továbbra is az almási plébánia lelki gondozása alatt maradtak, ugyanis a tataházi pap nem értette a bunyevác nyelvet.

Ezután 1877-ben báró Rudics József almási birtokos adományából megépült Matheovicson az iskola, ahol dalmát és magyar nyelven tanított egy tanító. 1927 óta postakirendeltség működik a faluban. 1927-ben községházát és jegyzőlakot, 1929-ben egytantermes iskolát és tanítólakást építtetett a község. 1928-ban mezőgazdasági szeszgyárat létesítettek. Gazdakör működött, amelynek 1929-től könyvtára is volt. A levente egyesület részére 1931-ben építették a lőteret. A falu római katolikus temploma közgazdálkodásból, 1936-ban épült, és egy ideig saját plébánossal, egyházközségként működött. Jelenleg a községben két kiskereskedelmi bolt és egy vendéglátóhely működik.

Fotók: Lázár Péter és Németh Szilvia